A legjobb élmények sokszor spontán jönnek. Nincs ez máshogy velem sem, főleg ha Budapest belvárosában sétálok a lányommal, fényképezőgépekkel felszerelkezve az augusztusi naplementében.
Ha sokáig élünk egy városban akkor hajlamosak vagyunk megszokni a látványát a hétköznapok során. Pont ezért érdemes néha csak a poén kedvéért kimozdulni, járni egyet és alaposan körülnézni, sőt fotózni egy jót.
A mostani fotó sétánkhoz az apropót a Lomography 800-as színes film adta, amit nemrég vettem, de még nem volt alkalmam kipróbálni. Ez a magas érzékenységű színesfilm nagyon kellemes, szinte instagram filterszerű színeket ad. Kiválóan alkalmas arra, hogy este fotózzunk vele, főleg ha a megfelelő optikákkal párosítjuk. Szóval vígan táraztam be a tekercset az öreg Canon AE1-be de közben lányomra is gondolni kellett, aki szintén lelkes fotós. Mivel még soha nem lőtt full-frame géppel ezért úgy gondoltam átadom neki a Lumix S5-ömet egy 35mm F1.8-as objektívvel, mivel ez a gyújtótáv igencsak szimpatikus neki.
A sétánkat klasszikus villamos úttal kezdtük a Deák térig, de innen már gyalog jártuk körbe a jellegzetes turista látványosságokat eljutva a Lánchídig, ami még pont nem volt megnyitva a gyalogos forgalom előtt. A 800-as filmnek még szinte sok is volt ez a fény, alaposan le kellett rekeszelni az objektíveket a helyes expo-ért. Lőttem néhány képet a Vivitar 35mm F2.5-ös objektívvel, de aztán eszembe jutott, hogy van nálam valami, amit nem sűrűn szoktam használni. Ez a valami egy Canon FD 135mm F2.8-as fix optika, ami már egy kellemes telének mondható. Korábban fel sem tűnt, hogy mennyire hasznos ez a gyújtótáv valamint kifejezetten kényelmes mind a súlya, mind a mérete. Miközben én elaléltam az új felismeréstől, a lányom megállás nélkül alkotott és eszméletlen jó képeket lőtt mind az utcáról, mind rólam.
Időközben lassan esteledett és nekiláthattunk annak, ami a leginkább mozgatta a fantáziánkat: a budapesti este megörökítéséhez. Tudtam, hogy a Lomo 800-as erős narancs és cián beütéseket produkál, ezért olyan helyszíneket kerestünk, ahol erős és érdekes fények vannak. Érdekesség, hogy az analóg gépet itt már nem kézből használtam, hanem állványról. A Lumix S5 röhögve bírta 6400-as ISO-n, így simán lehetett vele kézből is fotózni nagyon jó eredményekkel. Persze a lényeg a hangulat volt, a jó beszélgetés és a csavargás öröme, aztán a több mint 5 órás séta után együtt utómunkáztuk a digitális képeket, ezzel téve teljessé az egész folyamat digitális részét. Az analóg képekre még várni kellett egy kicsit, de már a szkennelés közben tudtam, hogy ebből a filmből tutira fogok venni még egy tekercset!
Comentarios